2015. szeptember 17., csütörtök

Fourth Chapter

Hát íme megjött a negyedik rész is. Sajnálom, hogy ilyen későn jött csak meg, de eddig igen csak el voltam havazva a sulis teendők miatt. De most, hogy beteg vagyok, meg tudtam írni. Remélem tetszik nektek. 

♪ Puszi Abby :) 

Alig tudtam az éjjel aludni, egyfolytában Liam szavai jártak a fejemben. Vajon miért keresnek abból többet, hogy a testüket kínálják, mint abból, hogy piát osztogatnak? Ezen még gondolkodnom sem kéne, én ugyan nem fogom pénzért árulni a testem. Hogy néznék a húgom szemébe egy ilyen után? Sehogy. Hülye Liam, hülye, hülye, hülye. Fél órával később már a konyhában vagyok, ezek után semmi képen se tudtam volna vissza aludni. Meg amúgy is, másfél óra és mennem kell dolgozni. Mit mindig, most is pontosan érkezik Abby. Megölelgetem.

- Abby, miért nem költözöl ide? Hisz a nap 24 órájában itt vagy. Sokkal jobb lenne, ha nem lennék annyira egyedül és akkor végre te is elköltözhetnél a szüleidtől, ahogy mindig akartál. – mondom. Hogy mért most kérdezem meg? Fogalmam sincs.
- Komolyan kérdezed? – néz rám nagy szemekkel Abby.
- Naná. – bólintok. Holt komoly vagyok.
- Imádlak Lucy. Nálad jobb barátnőt nem is kaphattam volna ezen a világon. – ölel szorosan magához.
- Délután már hozhatod is a cuccod, addig majd én itt leszek a húgommal. – mosolygok rá.
- Oké. – válaszolja.
- De egy feltételem lenne. – emelem fel az egyik ujjam.
- Mi lenne az? – kérdezi meg Abby.
- Néha neked is főznöd kell. – válaszolom szigorúan. Abby válla, pedig ellazul.
- Ne ijesztgess már ennyire. Naná. Szívesen főzök. De most jobb, ha készülődsz, mert el fogsz késni. – mondja Abby. Teljesen igaza van.

Rekordidő alatt felöltözök, és még idejében beérek a munkahelyemre. Mint mindig, most is sokan vannak a kávézóban, ami azt jelenti, hogy most talán nagyobb fizetést kapok. Remélem.

- Szia Lucy. Két kávé lesz, és egy kakaó nekem. – megfordulva Harryt látom meg és sajnálatomra Liamet is.
- Szia, Harry. Persze. 6 dollár lesz összesen. – mosolygok rá Harryre, Liamet meg levegőnek nézem.
- Köszi. – mosolyog vissza Harry is.
- És már jobban vagy? – kérdezem meg, a tegnapi napra utalva.
- Hát még egy kicsit hasogat a fejem, de igen jól vagyok. Tudod, én nem rúgtam be úgy, mint egyesek. – sandít rá Liamre, aki sértődötten fordul el. Még csak bocsánatot sem kért.
- Tessék. Itt a két kávé és a kakaód. Fogyasszátok egészséggel. – mosolygok, majd folytatom a kiszolgálást.

Gyorsan eltelik az az idő, amit itt dolgozom. Összepakoltam, majd elköszöntem a főnökömtől, majd kiléptem a kávézóból.

- Lucy. Hé, Lucy várj egy kicsit. – megdermedek. Miért van még mindig itt?
- Mit akarsz Liam? – nézek rá, szúrós szemmel.
- Indok kéne arra, hogy a barátommal legyek? – néz rám kérdőn.
- Igen, főleg mivel nem vagyok a barátod. – fordulok meg, majd elindulok haza fele. Liam nem adja fel és követ. Francba.
- Mi az, hogy nem vagy a barátom? Miért? – kérdezi meg Liam, mire én megint megtorpanok.
- Te nem emlékszel? – nézek rá csodálkozva.
- Mire kéne emlékeznem? – néz rám értetlenül.
- A tegnapi napra. Este, a bárban? Nem rémlik? – nézek rá.
- Semmi. Miért, valami rosszat mondtam? – kérdezi meg félve.
- Hát akkor had idézzelek, pontosan azt mondtad nekem, hogy „Akkor menj el kurvának, azok jobban keresnek, mint a csaposok”. Nem rémlik esetleg valami? – sziszegem.
- Komolyan ilyet mondtam? Édes istenem Lucy ne haragudj, elég pocsék napom volt tegnap. És akkor épp nem voltam egészen normális. Kérlek, bocsáss meg nekem. – könyörög Liam.
- Nem hiszem, hogy meg tudnék Liam. Nagyon rosszul esett, amit akkor mondtál. Tudom, hogy nem gondoltad komolyan, de nagyon fájt, sőt még mindig nagyon fáj. – nézek rá szomorúan.
- Jóváteszem, csak mond el hogyan és én megteszem. – esdekel Liam.
- Félek, hogy nem tudod jóvátenni. Nagyot csalódtam, akkor benned Liam. De, ha tényleg jóvá akarod tenni Liam, akkor most hagyod, hogy elmenjek. – nézek rá szomorúan, majd megfordulva hagyom a hátam mögött Liamet.

Soha semmi nem volt ennyire fájdalmas, mint, így itt hagyni Liamet. De megfogadtam, hogy nem nagyom, hogy ilyen könnyen megbocsássak neki. Akkor apró darabokra törte a szívemet, hát kölcsön kenyér visszajár.
2 hét. Ennyi kellett, hogy végre megbocsássak Liamnek. Minden nap hozott nekem valami kis ajándékot. Volt, amikor csokit, vagy virágot. Egyszer még egy karkötőt is hozott amire bele volt vésve, hogy „Lucy&Liam BFF”. Ekkor volt az, hogy nem bírtam tovább és megbocsátottam neki. Azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Mindent együtt csinálunk. És ma végre rávettem magam, hosszan könyörgés után, hogy átmenjek hozzájuk Stellával együtt.

- Megjöttünk. – kiálltja el magát Liam.
- Végre. Már azt hittem sose érsz ide a kajával. – rohan be egy szőke hajú srác, utána Harry majd két sötét hajú fiú.
- Szia Lucy. – ölel meg szorosan Harry majd az asztalhoz megy megteríteni. A nevemre hirtelen mindenki megfagyott kivéve Liam meg Harry.
- Ö… sziasztok. – mosolygok rájuk.
- Hát, szia. Te ki is vagy? – néz rám a szőke srác.
- Lucy ő itt Niall. Mellette Lousi és Zayn. – mutat be egyesével Liam.
- Szia Lucy. Örvendek a találkozásnak. – hajol meg mélyen Louis.
- Úgy szintén. Gondolom akkor te vagy a móka mester, ahogy Liam jellemzett téged. – nevetek rá.
- Kösz Liam. – néz az említettre Louis.
- Ne izgulj. Szeretem a vicces emberek. Nem unalmasak. – mosolygok rá.
- Már is megkedveltelek te lány. – ölel szorosan maghoz Louis. Elengedve megy egyenesen az asztalhoz.
- Van nálad valami édesség? – néz rá Niall.
- Akkor te vagy az aki sokat tud enni. Liam rólad is sokat beszélt. – nyúlok a táskába egy adag gumicukorért. – Tessék. – adom oda neki.
- Te vagy az én emberem Lucy. – mondja Niall miközben egy puszi kíséretében oda ül az asztalhoz.
- Akkor kivételesen te vagy az aki imádja a haját. – nézek rá Zaynre.
- Naná. Képtelen úgy kimenni a házból, hogy nincs jól belőve a haja. – kiabálja Louis.
- Engem nem zavar. Megsúgom, hogy én sem szeretek úgy elmenni otthonról, hogy nincs rendben a hajam. – nézek rá Zaynre.
- Na, látod, nem csak én vagyok ilyen. – kiabál vissza Zayn.

Én innentől fogva be sem állt a fiúk szája. Egész vacsora alatt beszéltek. Néha jókat röhögtem rajtuk, máskor viszont olvadoztam attól, hogy hogyan bántak Stellával. Főleg Harry. Alig lehetett elvenni tőle. Úgy éreztem, hogy végre van egy családom, annyi keserves év után végre megtaláltam a helyem. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett ismét :) Gyógyulj és siess vissza a suliba hogy tudjalak boldogítani :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azon vagyok :D amúgy hétfőn már megyek ki nem hagyná a szekcska hetet :D :P És köszönöm szépen, sietek majd az új résszel :)

      Törlés